Padlófűtés az ókorban?
Az ókori rómaiak igen magas fürdőkultúrával rendelkeztek de ki hinné, hogy hasznosították is abban az időben.
Magyarországi példája a Margit-szigeti domonkos kolostorban látható. A Margit-szigeti domonkos apácakolostor padlófűtésében egy kis téglával kibélelt fűtőkamrában tüzeltek, aminek teteje egy soklyukú kőlappal volt lefedve. A fa égetésekor a lyukak le voltak zárva, majd mikor szénné égett a kamrában lévő fa, szabaddá téve őket kellemes meleg áramlott a refektórium vendégei számára.
A magyar várak közül a budai, az esztergomi, és a visegrádi királyi vár fontosabb helyiségeit így fűtötték. Megtekinthető leletei az Aquincumi Múzeumban találhatók.
Víz helyett levegő?
A hypocaustum az ókori római lakóépületek és fürdők központi fűtési rendszere volt, amely kemencével felmelegített levegőt áramoltatva a padló alatt és a falak üregei között, felmelegítette a helyiségek légterét.
A hypocaustum a Római Birodalom északi provinciáiban terjedt el. Ilyen fűtőrendszer maradványok láthatók például Magyarországon is Aquincum, Ulcisia Castra, Intercisa romjai között. Leginkább a fürdőkben (therma) használták. Két napig fűtötték megállás nélkül a fürdő épülete alá süllyesztett kemencét, mire a hypocaustum rendszerének segítségével a megfelelő hőmérséklet kialakult a különféle fürdőhelyiségekben. Ilyenkor a csarnok padlója olyan meleg lett, hogy a fürdőzőknek speciális cipőt kellett viselniük, hogy a lábuk meg ne égjen.
A hypocaustumok használata még jóideig a Római Birodalom bukása után is fennmaradt. A kályhák elterjedése előtt így próbálták fűteni a középkori Európa kolostorait, királyi palotáit is.